A mai napon folytatnám a depressziós bejegyzéseim soha véget nem érő folyamát!
Ami nap egy gyömörű szép reggelre ébredhettünk: még 8kor is olyan érzésem volt mintha éjjel 2 lenne. Kimenetem esett az eső. 9 fok - eső - téli gumi király párosítás. Extra nagy dugó, extra nagy bénázás. Egy remek pléda: ha balra indexelsz, és egyenesen akarsz menni figyelj arra, hogy ez egy kicsit megtévesztő a többieknek, éshamár te vagy a hülye akkor legalább ne ugass fennhangon. (Uh bekaphatja a fehér Peugeot kisbuszos...)
Körúton sétállgatván az esőben, láthatóvá vált az életkedv az emberek szemében. Beesett szemek, üveges tekintet, mély depresszió. Azthiszem mindenkit nyugtasson, bíztasson az a tudat, hogy már csak hétfőig kell kibírni, és attól kezdve már hosszabbak lesznek a nappalok. Addig is a szünet alatt lehetőség nyílik a kerettagok gyűléseinek a sűrűsítésére, és depressziót kompenzálandó némi italozással felhozni a jókedvet egy magasabb szintre. Nem elhanyagolható szempont a karácsonyi hangulat és azt körülölelő készülődés is. Bár az eslő gondolat sztem a kerettagokat szokkal inkább megmozgatja lelkileg.
Már csak 3 nap a melóból.
Solymi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
porhintő 2008.12.22. 23:22:11