A minap tohonya, lusta életemet kicsit felpörgetvén spinning órán vettem részt, mert az jó 5letnek tűnt. Miútán már hosszú-hosszú ideje tekertem eljött az a felemelő pillanat, h a qrva életbe, mikor lesz már ennek vége. Ekkor gondolkodóba estem..., úristen hány ilyen csodálatos pillanatot él meg mindenki nap, mint nap. 

Az első öteletem egy mindenki által jól ismert érzés: ülünk/állunk a főnökünkkel szenben és Ő merő jóindulatból, és inspirációból kedves szavakat suttog a fülünkbe (értsd: elküld a picsába, hogy már megint késtél, nem csináltad meg időben a munkád, amit csináltál azt is szarul) miközben te azonon morondírozol, hogy de meginnkék egy sört, vagy azon hogy komolyan szétverem a fejét egy 45-ös francia kulccsal. Mindenki döntse el melyik a szinpatikusabb.

A második öteletem a városi közlekedés csodája. Ezt az érzést mindenkinek meg kell tapasztalnia: a sok balfék kavarog a városban, és szívem szerint egy-két esetben kiszállnék és közölném vele, hogy a színpad nem a tiéd. Amúgy ez az indulatok összefeszülésének leginkább nyílt küzdőtere, ahol én is nap, mint nap meg vívom a kis csatáimat. Mindazonáltal a BKV-s társadalom sincsen könnyeb helyzetben, az ülőhelyért vívott harcban. Megboldogult BKV-s időszakomban sikerült időnként elcsípnem néhány temető járatot. Ez körönbelül reggel 9 - 12 között a befelémenő irányban volt megfigyelhető, és 11-13-ig pedig kifele menő irányban. Ilyenkor minden járaton megvolt mindenkinek a helye, és nagy felelőtlenséget követett el az a halandó aki ilyenkor erre tévelyedett, mert ha leültél a Gizi néni helyére majdnemhogy kinyírták az embert az öreglányok.

Efelett még számtalan eset egyike: Mindeni jó XVII. kerületi lakos nyilván jól ismeri a 61E, ma már 97E jelzésű járatot, ez kb. 20 perc alatt éri el az Örs Vezér teret (csúcsidőben 60perc) megállás nélkül. Nah ezen a járaton eléggé kellemetlen összefutni, egy nem kedvelt ismerőssel. Amikor próbálsz vmit kinyőgni magadból, de az se érdekel mit fog válaszolni, majd egyszercsak folytatod az újságolvasát, vagy zene hallgatást.

Azt hiszem mindenki mindennél jobban imádja ezeket a másodperceket.

Solymi